Lijevo Željezno
| Lijevo Željezno | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Martinska Ves |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44201 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 8 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Terület | 1,03 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 37′ 01″, k. h. 16° 20′ 13″45.6169, 16.336945.616900°N 16.336900°EKoordináták: é. sz. 45° 37′ 01″, k. h. 16° 20′ 13″45.6169, 16.336945.616900°N 16.336900°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lijevo Željezno falu Horvátországban, Sziszek-Monoszló megyében. Közigazgatásilag Martinska Ves községhez tartozik.
Fekvése
Sziszek városától légvonalban 15, közúton 21 km-re északra, községközpontjától légvonalban 4, közúton 8 km-re északnyugatra, a Száva bal partján fekszik.
Története
A település neve 1382-ben „possessio Selesno” néven bukkan fel először.[2] 1773-ban az első katonai felmérés térképén „Dorf Selesno” alakban szerepel. Zágráb vármegye Sziszeki járásához tartozott. Az eredetileg Száva jobb partján fekvő település csak a 18. század végre kezdett a bal parton is terjeszkedni. A bal parti település a második katonai felmérés térképén (1806-1869) már több házzal jelenik meg. A két települést a 19. század második felében kezdik megkülönböztetni Desno, illetve Lijevo előtaggal.
Lijevo Željeznonak 1857-ben 83, 1910-ben 107 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre, enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett. 2011-ben 9 lakosa volt.
Népesség
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 83 | 0 | 97 | 93 | 90 | 107 | 86 | 101 | 94 | 72 | 62 | 55 | 29 | 21 | 18 | 9 |
Nevezetességei
Tradicionális védett szávamenti lakóház található a faluiban a 8-as szám alatt.[5] A fából készült emeletes, nyeregtetős házat 1910-ben építették. Homlokzatának oromzata faragással gazdagon díszített. A két szintet fából épített külső fa lépcsőház köti össze, mely a kapelának, vagy kruklinnak nevezett előtérbe vezet. Fennmaradtak az eredeti nyílászárók az ajtókon és ablakokon szecessziós részletekkel.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Georg Heller: Comitatus Zagrabiensis. Die historisches Ortsnamen von Ungarn München, 1980 (németül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4819.
Források
- Martinska Ves község hivatalos oldala (horvátul)
- Martinska Ves község rendezése terve (horvátul)
- Martinska Ves község nevezetességei (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe (1763-1787)
- A második katonai felmérés térképe (1806-1869)
Horvátország-portál
Földrajzportál
