Tárnicsfélék

Tárnicsfélék
Szártalan tárnics (Gentiana acaulis)
Szártalan tárnics (Gentiana acaulis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Gentianaceae
Juss.
Alcsaládok
  • Saccifolieae
  • Exaceae
  • Chironieae
  • Potalieae
  • Helieae
  • Gentianeae
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tárnicsfélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tárnicsfélék témájú kategóriát.

A tárnicsfélék (Gentianaceae) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjének névadó családja. 87 nemzetség több mint 1500 faja tartozik ide.[1] Kozmopolita elterjedésű család. Tagjai elsősorban lágy szárúak, de (főleg a trópusokon) cserjék és fák is megtalálhatók köztük, gyakran rizómásak. Színeik és virágformáik nagy változatosságot mutatnak. Legnagyobb nemzetségei a leginkább magashegységi tárnics (Gentiana), a tárnicska (Gentianella) és az ezerjófű (Centaurium).

Virágaik aktinomorfak, hímnősek forrt csészével és pártával. A csésze viszonylag nagy, a párta többnyire harang vagy tölcséres alakú. A porzók a sziromlevelek belső részéhez kapcsolódnak (epipetalous), a pártacimpákkal váltakoznak. A termőtáj alapjánál mirigyes lemez található, a virágok parietális (fali) placentációjúak. A virágzat kettős vagy többes bogas virágzat.

Termésük kettős fedővel nyíló toktermés, egyes fajoknak bogyótermése van. Cönokarpikus magházuk csúcsi részén a két termőlevél még csak lazán kapcsolódik egymáshoz.[2] A magok aprók, a magfehérje olajos, a csíra (embrió) egyenes.

Egyszerű alakú leveleik átellenesek, ritkábban váltakozók, ép szélűek. A pálhák hiányoznak, de a levélalapon a gyantás mirigyszőrök (kollaterák) megtalálhatók. Edénynyalábjaik jellemzően bikollaterálisak. A tárnicsfélék gyakran tartalmaznak keserűanyagokat, iridoidokat.

Egyes nemzetségei (pl. Voyriella) szaprofiton életmódot folytatnak, leveleik apró pikkellyé redukálódtak, klorofillt nem tartalmaznak; részleges mikoheterotrófia jellemző rájuk.

Néhány faját dísznövényként termesztik.

Nemzetséglista

  • Adenolisianthus
  • Anthocleista
  • Aripuana
  • Bartonia
  • Belmontia
  • Bisgoeppertia
  • Blackstoniagyíkpohár
  • Calolisianthus
  • Canscora
  • Celiantha
  • Centauriumezerjófű
  • Chelonanthus
  • Chironia
  • Chlora
  • Chorisepalum
  • Cicendia
  • Comastoma
  • Congolanthus
  • Cotylanthera
  • Coutoubea
  • Cracosna
  • Crawfurdia
  • Curtia
  • Deianira
  • Djaloniella
  • Enicostema
  • Eustoma
  • Exaculum
  • Exacum
  • Fagraea
  • Faroa
  • Frasera
  • Geniostemum
  • Gentianatárnics
  • Gentianella – tárnicska
  • Gentianopsis
  • Gentianothamnus
  • Halenia
  • Helia
  • Hockinia
  • Hoppea
  • Irlbachia
  • Ixanthus
  • Jaeschkea
  • Karina
  • Klackenbergia
  • Lagenanthus
  • Lapithea
  • Latouchea
  • Lehmanniella
  • Lisianthius
  • Lomatogoniopsis
  • Lomatogonium
  • Macrocarpaea
  • Megacodon
  • Microrphium
  • Monodiella
  • Neblinantha
  • Neurotheca
  • Obolaria
  • Oreonesion
  • Ornichia
  • Orphium
  • Parajaeschkea
  • Phyllocyclus
  • Potalia
  • Prepusa
  • Pterygocalyx
  • Pycnosphaera
  • Rogersonanthus
  • Sabatia
  • Saccifolium
  • Schinziella
  • Schultesia
  • Sebaea
  • Senaea
  • Sipapoantha
  • Swertia
  • Symbolanthus
  • Symphyllophyton
  • Tachia
  • Tachiadenus
  • Tapeinostemon
  • Tetrapollinia
  • Tripterospermum
  • Urogentias
  • Veratrilla
  • Voyria
  • Voyriella
  • Wurdackanthus
  • Xestaea
  • Zonanthus
  • Zygostigma

Jegyzetek

  1. Lena Struwe (Editor), Victor A. Albert (Editor). Gentianaceae. Cambridge University Press, 662. o. (2002. július 2.). ISBN 0521809991 [halott link]
  2. Turcsányi Gábor és Turcsányiné dr. Siller Irén: Növénytan (1999, 2005), Kempelen Farkas Digitális Tankönytár 61. A tárnicsvirágúak rendje - Gentianales]

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Gentianaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
Taxonazonosítók
  • Biológia Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap