Langer Klára
| Langer Klára | |
| Született | Langer Róza Klára 1912. január 23.[1][2] Budapest[3] |
| Elhunyt | 1973. május 20. (61 évesen)[1][2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Spitz József |
| Szülei | Langer Simon Weisz Adél Eszter |
| Foglalkozása | fotográfus |
| Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze díj (1962) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (F parcella, 10. sor, 33. sírhely) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Langer Klára, teljes nevén Langer Róza Klára (Budapest, Terézváros, 1912. január 23.[4] – Budapest, 1973. május 20.) magyar fényképész-illusztrátor, fotóművész, érdemes művész (1962).
Élete
Langer Simon (1877–1940) magánhivatalnok, kárpitosmester és Weisz Adél Eszter (1880–1937) lánya. Érettségi után festészetet és reklámgrafikát tanult, 1937-ben szerzett fényképész mesterlevelet. Reklám- és gyermekfényképezésből élt, de az 1930-as években a szociofotó felé fordult. Sugár Katával itthon és Európa más vidékein is a nyomort fényképezte. 1938–39-ben Párizsban baloldali lapoknak dolgozott. A második világháborút üldözöttként vészelte át, majd fényképezte a háborúban árván maradt gyermekeket. 1945-től részt vett az ország újjáépítését célzó propagandamunkában, kiállításokat rendezett, prospektusokat is készített. 1950–54-ig a Magyar Fotó munkatársa volt. A hivatalos kultúrpolitika által megkövetelt szocialista realizmus optimista hangvételét tükrözték az ő riportjai is. Miután tiltakozott a fotóművészek műtermeinek államosítása ellen, elbocsátották, négy évig nem volt munkahelye. Gyermekek című albuma (1963) négy nyelven jelent meg. 1965–68-ig a Szép versek köteteit illusztrálta. 1950–1972-ig tanított fotográfiát a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban. 1964-től a Tükör hetilap fotóriportere. 1961-ben a Fényes Adolf teremben retrospektív, 2000–ben a Vintage Galériában kamara-kiállítása volt. Munkásságáról Fotó Langer címmel jelent meg kismonográfia (1973).
Házastársa Spitz József volt, akivel 1960-ban kötött házasságot.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra.
Munkássága
Langer a harmincas évektől nagyszabású, egységes koncepció alapján, drámai sűrítéssel szerkesztett sorozatokba rendezte elkészült műveit. Munkáinak hangvételére – Tőry Klára szavaival – „heves érzelmi túlfűtöttség jellemző, képeinek tónusa legtöbbször sötét, a kifejezés drámaiságát fokozó erős fényárnyék kontrasztokra épül.”
Kitüntetései
- Érdemes művész (1962)
Jegyzetek
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC09006/09168.htm, Langer Klára, 2017. október 9.
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ a b PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 10.)
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 290/1912. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. november 28.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Gyermekek/Children/Enfants/Nimos Pannónia Kiadó. Budapest, 1963.
- Foto Langer Klára, életrajz: OELMACHER ANNA, Fotóművészeti Kiskönyvtár, Corvina, Budapest, 1973.
- E. Csorba Csilla. Magyar fotográfusnők. Budapest: Enciklopédia Kiadó (2000). ISBN 963 8477 51 2
- Tőry Klára: Tiszteletadás. Mafot. [2017. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
